WTCR

Michelisz: Két óra kellett, hogy lehiggadjak

Bár félig telinek látja a poharat Norbi Makaó után, hiszen pontelőnnyel utazhat a szezonzáróra, de volt olyan pontja a hétvégének, amikor ezt a kimenetelt elképzelni sem tudta.
Tisztelt Olvasóink! A P1race.hu a motorsportok egyik hazai piacvezető portálja. A honlap története 2004-ben indult motogphirek.hu néven, azóta több – szakmai és megjelenésbeli – megújuláson is átesett, pozícióját azonban mindvégig megőrizte. Mivel nem áll mögöttünk tőkeerős befektető, sem politikai támogató, így ahhoz, hogy továbbra is a megszokott vagy még annál is jobb színvonalon végezhessük a munkánkat, az Önök támogatására és segítségére is szükségünk van. Kérjük, támogassák honlapunkat a Patreonon keresztül !

Michelisz Norbert úgy érezte, Makaóban erőből ott lehetnek az élmezőnyben, s ez az első időmérőn be is bizonyosodott, hiszen épp csak lemaradt a pole-pozícióról Yvan Mullerrel szemben: elmondása szerint rosszul osztották be az utolsó tíz percet, így a végső gyorskörére már nem ért fel. Mindez azonban eltörpült a második kvalifikáció okozta bosszúság mellett – minderről legfrissebb blogbejegyzésében írt a magyar pilóta:

„A Q1 végéhez közeledve kényelmes továbbjutó helyen álltam, csakúgy mint Nicky Catsburg a Hyundaion belül. Ezután mi ketten már csak azért mentünk ki a pályára, hogy szélárnyék adásával segítsük a másik két hyundaios versenyzőt. Ugyan Makaó egy szűk utcai, kanyargós pálya, de az első szektorban a harmadik kanyarig van egy körülbelül fél perces padlógázzal teljesített rész, amelyen akár két-három tizedet is jelenthet a szélárnyék. Én Gabriele Tarquinit próbáltam segíteni, és a saját érdekem is az volt, hogy minél többen jussunk be a top 10-be, hiszen annál több lehetőségünk lett volna a taktikára, amivel engem segíthet a csapat a futamokon.”

„Sajnos az első szélárnyékos kör nem sikerült jól Gabrielének, ezért 2 perc 45 másodperccel a vége előtt, ránk szóltak a rádión, hogy sietnünk kell, hogy még egy kísérlet beleférjen. A felvezető körön még kétszer megkaptam az utasítást, hogy sietni kell – a második üzenet közvetlenül a Gordon Sheddennel való ütközés előtt érkezett. Rendkívül szerencsétlen volt az egész szituáció, hogy pont előttem, egy rosszul belátható helyen állt bele a falba az Audival, amivel aztán a pálya felét eltorlaszolta, ráadásul rajtam is nyomás volt, hogy időben felérjünk a gyors körre. Ha nem sietek annyira, elképzelhető, hogy el tudom kerülni az ütközést, ezért is voltam borzasztóan mérges a helyzetre. Utólag könnyű azt mondani, hogy ki se kellett volna mennem már a pályára, de azzal, hogy ilyen balszerencsésen állnak össze a dolgok, nem lehetett előre számolni.”
„Kicsit úgy éreztem magam, mint a 2017-es katari szezonzáró időmérőjén, amikor egy fékhiba miatt nem tudtam folytatni a küzdelmet. Az is és a mostani is egy „ezerből az egy” szituáció volt, ami több ponton is alakulhatott volna másként, de valamiért így kellett történnie. Az esetet követő két órában rendkívül magam alatt voltam, ilyenkor persze az is megfordul az ember fejében, hogy ezen akár a bajnoki cím is elúszhat. De már sokszor voltam hasonló szituációban, amikor fel kellett állnom a padlóról, és megtanultam, hogy csak előre szabad nézni. Úgyhogy letelt a két óra, lerendeztem magamban a történteket, és utána már csak arra koncentráltam, hogy a szombati futamon megragadjam a második rajthely kínálta esélyt a sok pont megszerzésére.”


A BRC Racing pilótája aztán egy eseménytelen első futamon bejött másodiknak Muller mögött, amivel újra átvette a vezetést a tabellán, első helyét pedig vasárnap után is megőrizte. „Összejött a tervezett tíz pont vasárnap is, ami annak is köszönhető volt, hogy a Hyundai újra mögöttem állt, és Catsburg az ötödik helyét is feladta azért, hogy én eggyel több pontot szerezzek. Tudom, hogy sokaknak ez furcsa, de miután a Link & Co plusz kilenc ponthoz juttatta Mullert hasonló csapatutasítással, mi sem hagyhattuk veszni azt az egyet sem. Ha valaki bajnok akar lenni, annak egy ilyen szoros szezonban az az egyetlen lehetősége, ha a csapat minden erejével a legesélyesebb versenyzőjét segíti. 2010 előtt ugyanerről szólt a WTCC, az az azóta eltelt években pedig csak azért nem volt ilyen szinten jelen a csapattaktika, mert mindig volt egy kiemelkedő autó. De ha három különböző márka ilyen szoros harcot vív egymással, akkor nincs más út a győzelemhez.”

„Amiért Makaóba utaztam és amit nagyon akartam, azt teljesítettem: pontelőnnyel utazhatok a malajziai szezonzáróra, ami lélektani előnyt jelent. Hátra nem dőlhetek, hiszen még 85 pont gyűjthető, amihez képest minimális az előny, ráadásul ugyanolyan érzéseim vannak, mint Kína után, hogy a tendencia a Link & Cónak kedvez. Makaóban háromból három futamot ők nyertek meg, és szerintem még mindig van tartalék az autójukban, miközben mi a határainkat feszegetjük. Nagy harc vár ránk, és egyet megígérhetek: az utolsó utáni pillanatig küzdeni fogok a bajnoki címért!”


Forrás: Michelisz Norbert versenyzői blogja; Fotó: WTCR Media


Hozzászólások